Gábor:
Az Egyesületben a(z egyik) legjobb dolog a közösség. Külön-külön is szeretek mindenkit, nagyon jó beszélgetni, nyaralni, együtt tevékenykedni, de csoportosan még jobb. Ha tehetném, egy bio-öko faluban, parasztházakban laknék a tagokkal, és családjaival, közösen művelnénk a földet, játszanánk, kirándulnánk.
Nagyon sokat jelent a tagság szellemi színvonala. Nem a szokásos sör-foci-nők-politika szokott a téma lenni, hanem az épületes beszélgetések, az emlékezetes "Helység kalapácsa" előadás, az értékátadások, megemlékezés Horthyról, stb.
Kirándulni, biciklizni is szeretek. De 5-10-30 hasonló emberrel együtt még százszor jobb. A munkahelyemen mondjuk mindig: egyedül az ember összead, csapatban szoroz, ez itt is így van.
A Szilveszterek! Jól végződik, és jól kezdődik az év a csapattársakkal! Vidám tüzelések, kis fagyoskodás, forralt bor, népdalok, kis gyaloglás, és itt is a poénok, viccelődések.
Élvezem, hogy nem csak az 50 év körüli társaimmal, hanem a huszonévesekkel is jól megértjük egymást. Múltkor Fábián Marcival jöttem haza a buszon, de még a sarkon is csak álltunk, dumáltunk.
Jó a rendszeresség a gyalog- és kerékpártúrákban (még ha néha rendszertelen is, különböző események, időjárás, egyéb elfoglaltság miatt). Havonta egy-két alkalommal közösen megmozgatjuk magunkat.
Viszonylag homogén a csoport, érdeklődésünket tekintve, de mégis nagyon különbözőek vagyunk. Ez a sokféle életstílus, habitus, vérmérséklet mégis tud közösen munkálkodni, együtt értéket teremteni.
Sok új ismeretet is köszönhetek az Egyesületnek. Ez akár irodalmi, akár új táj, település, más emberek... egyedül nem jutottam volna el sok helyre.