K. Zsuzsa:
Amit ajánlani tudnék az adventi naptárba az egy akatiszt* (jelentése állva énekelve), egy Mária himnusz, a VI-VII. századból, tulajdonképpen Krisztus születésének történetét meséli el, szerintem nagyon szép. Ha tetszik, az egészet elolvashatod, küldöm a linket, én egy részletet választottam ki.
A Liszt kórussal 2011. dec. 3-án énekeljük Liszt Koronázási Miséjét az evangélikus templomban 16 órától. (Bakancsos Pesti út sarok) Szeretettel várunk, ha van kedvetek eljönni.
Szeretettel üdvözlünk mindenkit!
Zsuzsa
Az idézet:
Akatiszt a legszentebb Istenszülő Szűz Máriához
"...
A megfoghatatlan értelmet megérteni akarván a Szűz, így szólt a szolgálattevő angyalhoz: “Miképp lehetséges, mondd meg nekem, hogy én, a tiszta szűz, fiat szüljek?” Amaz félve felelt neki, így énekelve:
Üdvözlégy, beavatottja a titokzatos tervnek; / üdvözlégy, hittel kérők meghallgatása; / üdvözlégy, Krisztus csodáinak kezdete; / üdvözlégy, az ő hittitkainak kezdőpontja!
Üdvözlégy, mennyei lépcső, melyen alászállott az Isten; / üdvözlégy, híd, ki a földieket az égbe átvezeted; / üdvözlégy, csoda, melyről az angyalok sokat beszéltek; / üdvözlégy, gonosz szellemek vérző sebe, mely miatt azok sokat sírnak!
Üdvözlégy, ki a világosságot kifejezhetetlen módon szülted; / üdvözlégy, mert senkinek el nem mondtad, miként; / üdvözlégy, ki a bölcsek értelmét meghaladod; / üdvözlégy, ki a hívők értelmét fénysugarakkal árasztod el!
Üdvözlégy, Istennek szeplőtelen Jegyese!
3. konták
A Magasságbelinek ereje árnyékozá meg akkor a Szüzet, hogy anyává legyen, és őt mindazok számára termőfölddé téve, kik üdvösséget akarnak aratni, midőn így énekelnek: Alleluja, alleluja, alleluja!..."
gorogkatolikus.hu
*Akathisztosz-himnusz (görög nyelven: nem leülve énekelt), a 6. század és a 9. század között keletkezett, Szűz Máriához intézett görög egyházi ének. Szerzőjének személye bizonytalan, egyesek Rómanosznak tulajdonítják, a legtöbben Szergiosz patriarchának (626), s vannak, akik Bizánc 861. évi ostromával hozzák összefüggésbe. A himnusz az állandóan ismétlődő „üdvöz légy"-ek és a jelzők bő felsorolásának következtében a késő ókor ráolvasásszerű varázshimnuszaival mutat rokonságot. A hasonló alakú, ám ellentétes jelentésű szavak egymás mellé illesztése a retorika felé mutat, de itt az ostromtól szorongatott ember lelkiállapotának megfelel: a kétségbeesett ember szólal meg benne afelé, akitől segítséget remél. A költemény a bizánci himnuszköltészet egyik legszebb darabja.