Ma van a téli napforduló, a leghosszabb éjszaka, „a legsötétebb nap”. Innentől hosszabbodnak a nappalok, megyünk a Fény felé. Karácsonykor Jézus születésével a Fény születését is ünnepeljük. Engedd át magad ennek az érzésnek, a sötétséget magad mögött hagyva fordulj a Fény felé! Karácsonykor, a családi ünnepséget pár percre megszakítva, menj ki a szabadba, végy pár mély lélegzetet, és engedd, hogy a Fény megszülethessen Benned!
Az alábbiakban szeretettel nyújtom át a téli napfordulóról és az ősmagyarok karácsony ünnepléséről szóló gondolatokat. Ezúton is köszönöm mindenkinek az értékes gondolatokat és ötleteket, aki részt vett az adventi kalendárium összeállításában!
Áldott karácsonyt kívánok mindenkinek, szeretettel:
Ágota
A téli napfordulót ünnepeljük. Ez összefügg az ősmagyarok és hunok karácsony ünnepével. A Názáreti Jézus születésnapjának ünneplése több forrás szerint ráépült egy ősi magyar és hun ünnepre, amikor is - a regősök, táltosok, hagyományőrzők leírásai szerint - a törzsi vezetők összegyűltek a téli szálláson történő közös ünneplésre, szertartásra (szert ültek).
A karácsony szó eredete egyesek szerint a Kara-Csong szóból eredeztethető. Kara=fekete, sötét, Csong=sólyom. Ez alapján a karácsony fordítható akár fekete Sólyomnak is, de inkább sötét Napnak, téli napnak. A sólyom Napjelkép. (Nem csak nálunk, hanem pl. az ősi egyiptomi Ré Napistent sólyom alakban ábrázolták, vagy a fia, a megújuló Nap, a Napfiú, Hórusz, akit sólyomfejű istenként ismerhetünk meg). A Kara-csong elnevezés a legsötétebb napra utalhat.
A másik magyarázata a karácsonynak a KERECSENY névből való levezetés, ami a magyarok sólymára, a kerecseny-sólyomra utal. Az ősi magyarok táltosai ezen a napon – a régi mondák szerint – sólymot röptettek.
Ez nem biztos, hogy ténylegesen madarak röptetéséről szólt, hanem a születő Nap-fiúnak az útjára bocsátásáról.
A mitológia szerint ugyanis a legsötétebb nap éjjelén az egyre csökkenő erejű Napöreg meghal, egyúttal megszületik a Napfiú, azaz az ezután egyre fejlődő, növő fény, a hosszabbodó nappalok jelképe. Ezt virrasztással ünnepelték.
Más feltételezések szerint karácsony szavunk töve a török kara „fekete” szó, a csony végződés meg a ten istennév megfelelője lehet. Ezekből egy „fekete isten” jelentés hámozható ki, amit alátámaszt, hogy karácsonykor a leghosszabbak az éjszakák. Ez a „Fekete Isten” inkább Isten éjszakai megnyilvánulási formája lehetett. Ezt támasztja alá Cey-bert Róbert Gyula (2003/55) is, aki – pontosan meg nem jelölt kínai forrásokra és ujgur adatokra hivatkozva – a hunok téli napforduló idején tartott Kara Csong ünnepét említi. E nevezetes esemény Kara Tengrinek és egyúttal az újjászületés és átváltozás isteni megnyilvánulásának, Bor Tengrinek is az ünnepe volt.
