„Hogy lehet egy lépést elmozdulni az érzelmi fejlődés, az érzelmi intelligencia felé?
Nehéz ügy, mert a mi civilizációnk, a nyugati civilizáció nem akarja elfogadni a fájdalmat, az öregedést és a negatív dolgok szükségességét. De ez a jelenlegi hozzáállás biztosan nem vezet jóra. Úgy tűnik, a milliomosok sem boldogok…
Az ókori Spártában például nem engedték, hogy bárki is meggazdagodjon. Azért kellett az embereket egyforma anyagi szinten tartani, mert ha különbségek jelentek meg köztük, megjelent az irigység. Tehát ez egy régi emberi tulajdonság, hiszen már akkor sem azt nézték, hogy valaki a belső béke megszerzéséhez mennyi energiát ölt mind a racionális, mind az emocionális önmegvalósításába. Periklész pedig a szabadságot tartotta a legfontosabb értéknek, de azt is mondta, hogy a szabadság eléréséhez bátorság kell, ha a férfiak szeretnék önmagukat érzelmileg felszabadítani. Ez a fájdalmakkal történő szembesülés bátorsága lenne.