Egy ember szeretné megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Álmában lát két ajtót. Kinyitja az egyiket és betekint: A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
Az emberek, akik az asztal körül ültek csontsoványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.
De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
Az ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Amit most látott, az a Pokol volt, amit az emberek maguknak okoztak.
Majd a második ajtóhoz lépett, kitárta és a látvány ugyanaz volt, mint az előző szobában.
Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással. Ez volt a Paradicsom.
Az ember ekkor elgondolkodott, hogy lehet ez? Amit látott, megadta a választ: Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondoltak.