- Mért állsz ugy hátul jámbor muzsikus? - szólal meg elmosolyodva akkor a szárnyas lélek, - jer előbbre.
- Jaj dehogy is, - rebegdeli Jáncsi, - csak azér vagyok itt, hogy... csak azér hogy... egy kicsit is, hogy láthassam...
- No ne félj: itt nincsenek rangok.
- Nem igen jártam én templomba...
- Jártál. A főtemplomba jártál. Mert kinek-kinek a maga szivében vagyon a főtemploma.
- Nem imádkoztam...
- Csak a nyomtatott imádságokat nem imádkoztad te: a jócselekedet a legszebb imádság.
- A feleségemmel nem voltam megesküdve, egyikkel se.
- Nem őket vetted el fiam: az árváikat és inségeiket vetted te el.
- Loptam is...
- Nem magadnak: a betegeknek, hogy meggyógyítsad őket.
- Káromkodtam is...
- A szived nem káromkodott soha, csak a szád. Jer előbbre.
Jancsi dádé azonban még mindig csüggedezett.
- Csak brúgós voltam, - rebegte könnyes szemmel, - megszoktam...
- Brúgós? Vajjon azt véled-e, hogy itt is csak brúgós vagy? Az Úr nem a brúgót nézi. Sem a koronát, sem a pásztorbotot. Sem a ruhát, amely rajtatok van. És sem a kezét nem nézi senkinek, hogy kérges-e vagy puha? És sem a fejét, hogy mennyi könyv van benne? Az Úr itt is csak a sziveket nézi, mint valamikor a Földön.