Később méginkább hasznukra vált cigányéknak, hogy az édesanyja, - már akkor özvegy, - laboránsnak adta be a patikába. Attólfogva minden betegnek ő hordta az orvosságot a cigánysorra. Aki meggyógyult, őt áldotta. Aki meghalt, - nem az orvosságot okolták érte.
Hát Jancsi azontul is odajárogatott. A muzsikus-szerszámokat továbbad is nagy kedvvel próbálgatta. Hegedü, cimbalom, brácsa, flóta, kisbőgő, nagybőgő, - valamennyinek megismerte titkait. Minden hangszeren játszott ő, s valamennyin rosszul. Dehát kisvárosban nem válogatósak a fülek se. Egyszer a cimbalmos megbetegedett, s épp télidőn, mikor a bandának nemcsak kenyeret kell keresnie, hanem meleget is. Cimbalmosék, hát koplalnak. De a banda se mehet a nagykocsmába. Kurtakocsmában meg csak némi rézpénzek a munka vége. Sohajtozott a banda.
- Ide azt a cimbalmot, - mondta Jancsi.
Máskor meg a brácsás családja koplalt:
- Ne rijjanak no: megyek helyette én.
A banda igy mindig teljes volt Jancsi segitségével.