- Krisztus urunk izeni, - mondta a szent apostol, - hogy holnap látod is, beszélhetsz is vele, András, mivelhogy ez a kivánsága a szívednek.
Sokáig nem jött aztán álom a szemökre.
Reggel, hogy virradt, az asszony a konyhára öltözködött: fehér kötényt kötött maga elé.
- Álom, bolondság, - mondta magában.
S felment a kastélyba.
Jánosnak is kihült az álom a fejéből. Nem is gondolt már rá, mikor etetésre ballagott.
Csak az öreg András kelt reggel hosszas eltünődéssel:
- Nem álmodtam én még ilyet soha. Bizony még valami csodát látok vénségemre ez mái szép ünnepnapon.
Kinézett az ablakon. A szél már elszünt, csak a hosszúkás hófuvatok fehérlettek. A mindenes a nyakát összehúzva vitte két vörös kezében a két bádogvedret a kútra.
András leakasztotta az ágyfejről a szentolvasót, szemelgette ájtatos seppegéssel, öreg szivének örvendező, várakozó hullámzásával.