- Hogy Jézus urunkat meg nem ösmerték... Ezer ember közt is egyszerre megtalálná a szemem.
Szélvihar kerekedett künn, hogy szinte döngette az ablakot is. Csordásék meggondolkodtak, hogy mégse mennek el az éjféli misére. Hát az asszony egy-két nyaláb venyigét tolt még a búbosba, elénekelték együtt a Csordapásztorok énekét, a szótagoknak illő megkanyargatásával és szóvégeknek ájtatos elnyújtásával, aztán lefeküdtek.
Éjféltájt megébred az asszony, rázza az urát:
- Jaj ember, jaj beh igen gyönyörűletes-gyönyörűt álmodtam...
- Hagyj aludnom, - rebegi János, - éppen Szent Tamás apostol beszél velem.
- Én is, - mondja az asszony, - éppen a szent apostolt láttam én is... Nekem is szólott: azt mondta, hogy holnap meglátjátok Jézust, mivelhogy ez a szivetek kivánsága. Isten bizony így mondta!
- Éppen ezt mondta nekem is, - csodálkozott elkarikásodott szemmel János.
Tanakodtak, hogy felköltsék-e az öreget? elmondják-e neki is? Hát az öreg csak megszólal az ágyban a suba alól:
- No gyerekek, olyan szépet álmodtam, aminőt még soha...