December 14. szombat

vissza

folytatás

De megint csak Jézus jelenéséről regélt ott is a könyv, ahogy Tamásnak megjelenik és mondja:

- Boldogok, akik nem láttak, mégis hisznek.

János már akkor annyira kivörösödött, megizzadt, hogy becsukta a könyvet, félretolta.

- Mégis csak boldogabbak voltak azok, - sóhajtotta, a pipáját ismét fölvéve, - boldogabbak voltak, akik látták.

Az asszony is sóhajtott:

- Mér nem is éltünk mink is akkor? Azok a Krisztus-feszítők láthatták, mink nem láthatjuk.

- Én csak azt nem értem, - dünnyögött a pipa mellett az öreg is, - hogy hogyan nem ösmerte meg az a két tanítvány?

- Sötét vót mán akkor, - vélte János.

Az öreg legyintett:

- A szavárúl is megösmerhették vóna. Én még a csizmája kopogásárúl is megösmerem, aki erre jár.

- Dehiszen azok mezitláb jártak, édesapám.

folyt.köv.

vissza